Lermontov: Szakítottunk

Szakítottunk; mégis tovább
trónolsz, itt, a szívem felett;
emléked folyton át- meg át-
cikázza az életemet.

Bár a gúny papot űzve bőg
s szentélyben dúlnak lábai:
csak templom a templom, s a dőlt
istenszobor is isteni

(ford.: Szabó Lőrinc)