Győrffy Ákos: Egy bükkpalántáról

Hét levél már és
rügyezik a nyolcadik
tegnap este kitettem
az udvarra mikor esni
kezdett Visegrádról
zene szólt átfújta a
szél a furulya és a
dobok hangját és ahogy
erre a ritmusra remegett
a villámfényben
boldogan

Peer Krisztián: Anatómia

A tüdőnkben van úgy egy liter levegő,
amit bármennyire erőlködjünk is, soha
nem tudunk kifújni, de ha meghalunk,
önként és önkéntelenül a világra
szisszen, mintha belesúgna valamit
egy halhatatlan fülbe. Ha születésünk
óta ugyanaz a liter poshadna belénk,
és nem cserélődne percről percre,
mint ahogyan cserélődik, ez volna
-suttognám- a lélek.

Puskás Balázs: délben reggeli

délben
reggeli szájíz
a borotva életlen
mint a tegnap este
képei vonakodva jönnek elő
a kávéval se lesz jobb
a gyomor nehezen veszi be
félig száraz szendvicsem
mint a rádió
recsegve gyötri le torkomon
az ébredés véglegességét

Turbuly Lilla: Decemberi eső

Nézem a tintaként csorgó esőt,
ahogy csorba ereszről a ház falára vág,
hosszú év volt, hagyott egy kis időt,
most már kivárom, amíg hóra vált.

Baranyi Ferenc: Mulasztás

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.
Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és
magad megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártál, hogy megadhasd magad.
De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

Zelk Zoltán: Mivégre

Hát megtanultam a világot,
e sárból, vérből rondaságot.
Tovább lapoznék. Nincs több. Vége.
Miért írtad, istenem, mivégre?