Ady Endre: A szivárvány halála

Soha olyan ékes szivárványt:
Abroncsként fogta az Eget.
Soha olyan szent abroncsot még,
Olyan szélest, olyan ölelőt,
De, íme, esteledett.

Már unták is bámulni, nézni
Parasztok, barmok, madarak,
Szégyenkeztek szemek és öklök,
Hogy ellágyultak ott a mezőn
Egy rongy szivárvány alatt.

Kacsinthatott már csúfolódva
A vén Nap is temetkezőn.
Tetszett neki, hogy egy szivárvány,
Egy szín-csoda ámulást terem
Józan és trágyás mezőn.

Csak a szivárvány várt még mindig.
Folyton szebb lett, ahogy bukott,
Sírón nézett le a mezőre
S aztán beitták szent színeit
Távozó felhő-hugok.

A vén Nap leesett mosolygón,
Föllélegzett egész világ:
Nem valók az izzadt mezőkre
Eféle bolond és nagyszerű,
Szent, égi komédiák.

Fodor Ákos: Hírek; időjárásjelentés

kongó bádogon
jégszemek kopognak: épp
zajlik a semmi

Csillag Tamás: Őszi eső áztat

Őszi eső áztat

Őszi eső áztat, életem
zörgő, lyukas bádogeresz.
Nézem a várost, mint festő
a vásznat, és nem tudom, mi lesz.
Számban csikorgó homokszemek
szavaim, felhólyagzik bennem a csend...
Köpni kéne, hogy kiáltsak,
de minden marad idebent...

Szabó Lajos Béla: Őszi fény

Felhőfátyol foszlik messze fenn
A kék szelíd-kék mint a pengeél
Fennakadt a perc időtlen:
Pókhálóra száradt falevél

Szabó Lajos Béla: Végső problémám

Kérdés válasz nélkül nem maradt
Talán csak egy, egyetlen csupán
Lét erdején bujdosó talány
Ki találta föl a cipőkanalat?

Méhes Károly: Dallamrajz

Fut a billentyűkön a sárga ujj,
Mozart motoz fehéren-feketén,
megpendülnek a húrok mindenütt,
s a dallam, mint egy különleges rajz,
körbeír vékonyan minden létezést.
És az összefirkált világ sose tud
kibogozódni e végtelenül sok
szédítő kacskaringóból.
Mert eltévedve lenni jó!

Zelk Zoltán: Szakadék

Két perc tátongó szakadéka közt
zuhanva is fölnyújtom még kezem.
Vagyok. Jelentkezem.