Fut a billentyűkön a sárga ujj,
Mozart motoz fehéren-feketén,
megpendülnek a húrok mindenütt,
s a dallam, mint egy különleges rajz,
körbeír vékonyan minden létezést.
És az összefirkált világ sose tud
kibogozódni e végtelenül sok
szédítő kacskaringóból.
Mert eltévedve lenni jó!
2009. május 24., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése