A tüdőnkben van úgy egy liter levegő,
amit bármennyire erőlködjünk is, soha
nem tudunk kifújni, de ha meghalunk,
önként és önkéntelenül a világra
szisszen, mintha belesúgna valamit
egy halhatatlan fülbe. Ha születésünk
óta ugyanaz a liter poshadna belénk,
és nem cserélődne percről percre,
mint ahogyan cserélődik, ez volna
-suttognám- a lélek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése