2009. február 6., péntek

Nagy Zsuka: ünnep

úgy ült ott
mint aki tudja
leélte életét

egy csokor virággal
mintás otthonkában

-ő maga is egy virág
hervadó hulló szirmú idő-

velem kanalaz szürcsöl
és vékonyodnak vaskos
évgyűrűi ha jót eszem

ha sokáig nem megyek
ő döcög el
és össze-vissza csókolja
tenyerem

barna pöttyös keze
ha hozzám ér
érzem az idő romboló neszét

-a felzabált évtizedeket-

úgy öregszünk ki a világból
mint ócska komód
adományunk egy tál kompót
egy fazék meleg lé
a szeretetért

s unokáinkba vetett makacs
remény ébreszt mindennap

a halálból

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése